„Te vagy az az ember”

2025. január 26.

„Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.
Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.
Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!”

„Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen!” II. Sámuel 9:1-7, 13.

Kedves Gyerekek! Egy sokszor idézett történetet olvastam most fel, ami Dávid királyról szól. Dávid életében látszólag egy nyugalmasabb időszakban vagyunk, de a katonái háborúban voltak, ahová ő nem ment el. Viszont megtetszett neki Betsabé, Úriás felesége, akivel bűnbe is esett. Ezt a bűnt abban az időben nem követhette más, csak a halál. De nem csak engedett a kísértésnek, hanem galád módon megölette a kiszemelt asszony, Betsabé férjét, Úriást. Amikor pedig Nátán próféta egy példázaton keresztül rámutat bűne súlyára, Dávid önmaga felett mondta ki az ítéletet. Nem tudta, hogy az elhangzott példázat tulajdonképpen róla szólt. Amikor azonban ráébredt, hogy ő követett el ilyen súlyos bűnt, belátta hibáját.

Te vagy az az ember! – hangzott Nátán szájából az Úr szava. Dávid nem mentegetőzött, hanem egyből beismerte a vétkét. Ezért mondhatta róla az Úr, hogy szíve szerint való ember. Dávid szíve összetört, és így kedves lett Isten előtt, és az Úr példaként állítja elénk.

Kedves Gyerekek! Az Istentől elszakadt ember legfontosabb problémája nem elsősorban a bűn, hanem hogy arra a kérdésre, hogy Te vagy az az ember, nem megfelelően válaszol. Volt már olyan az iskolában vagy a családban, hogy rosszat tettetek? Mi volt az első mondatotok, amikor ezt felfedezték? Nem én voltam, a másik a hibás, amúgy is a körülmények miatt tettem a rosszat. Ha egyáltalán rossz az, amit elkövettem. Szeretünk hárítani, és nem ismerjük el a bűneinket, hibáinkat. Ez már az első emberpárnál is így volt. Amikor Ádám és Éva szedett a jó és rossz tudásának fájáról hamar szembesültek a bűnükkel. Mi volt az első mondatuk, amikor az Úr megkérdezte őket erről? Ki a hibás, miért vétkeztem?

„Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.”   I. Mózes 3:12-13.

Kedves Gyerekek! Hogy álltok most ezzel? Az Úr azt szeretné, hogy elfoglaljuk azt a helyet, ami az embert megilleti: kegyelemre szoruló bűnös, aki tudja, hogy egyedül a kegyelem mentheti meg Jézus Krisztus kereszthalála által.

Itt most újra egy könyvből idéznék (Stanley Voke: Őszintén Isten előtt): „A bűnös helye ott van, ahol magunkra vesszük a bűnt. Nem mentegetőzünk többé és nem mondjuk: Tulajdonképpen nem is értem, hogy tehettem ilyet; hanem beismerve a rosszat bevalljuk: Igen Uram, ez vagyok én…Ha valaki rámutat a hibáinkra és kritizál bennünket, még ha szeretetlenül is, nem érvelünk, és nem igazoljuk magunkat, nem is próbálunk kimagyarázkodni. Inkább bevalljuk a kritizálónak, hogyha igazán ismerne bennünket, még sokkal több kivetni valót találna bennünk. Végtelenül sok időt és fáradságot takarítunk meg, ha gyorsan foglaljuk el a bűnös helyét.”

Az Úr az ígéjében pontos diagnózist ad rólunk: „Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” Rómaikhoz írott levél 3:10-12.

„Te vagy az az ember” Mondta Nátán próféta Dávidnak, és Dávid azonnal elfoglalta a bűnös helyét: megalázkodott, összetört az Úr előtt, és a megérdemelt halál helyett kegyelmet kapott. Vigasztaló az Úr szava, amit éppen Dávid mondott el a már említett zsoltárban: „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” Zsoltárok 51:19

Legyen ilyen megtört szívünk, és akkor az az Úr lakóhelye lehet!

Ámen

Uherkovich Zoltán

2025. január 26.